Rodrigo Palacio nem a klub nevelése, 21 esztendősen a Huracán de Tres Arroyostól szerződtette a zöld-fehér klub a Banfield. Ő sem játszott azonban sokat az El Taladrónál, 2005-ben a Boca Juniors szolgálatába állt. A "genovaiaknál" rövid idő alatt az egyik legnagyobb otthon szereplő argentin futballsztárrá nőtte ki magát, már 2005 márciusában bemutatkozhatott a válogatottban. Kétszeres Recopa Sudamericana-győztes, kétszeres bajnok, 2006-ban vb-résztvevő. A támadóért sorban állnak az európai élklubok, de Mauricio Macri elnök az FC Barcelona 12 millió fontos ajánlatára is nemet mondott. Nem ok nélkül, Palacio értéke ugyanis egyre csak nő, csakúgy mint elismertsége, ebben az esztendőben az uruguayi El País hagyományos szavazásán - a chilei Matías Fernández mögött - őt választották Dél-Amerika második legjobb játékosának.
Ékszer. Argentínában nemes egyszerűséggel csak így nevezik Rodrigo Palaciót, a Boca Juniors támadóját. A Barcelonánál is felfigyeltek hihetetlen kezdősebességére, az állóképességére és elhivatottságára. Ezek teszik őt oly értékessé.
Rodrigo Palacio kezdetben a helyi Bella Vistánál játszott, vagyis ott kezdte pályafutását, mint a legendás Alfio Basile. A csikóévek után 2002-ben a Huracánhoz szerződött. 59 mérkőzésen lépett pályára, ezalatt 15 gólt szerzett. Egy ifjonctól nem rossz teljesítmény. Ám ezzel még aligha szolgált rá az Ékszer becenévre. Ám a következő állomásán, a Banfieldnél még szerényebb terméssel kellett beérnie - neki és a szurkolóknak egyaránt. Első szezonjában 19 találkozón mindössze két helyzetét sikerült gólra váltania. A következő idényben már jobban ment neki: 17 mérkőzés, hét gól. Ekkor csapott le rá a Boca Juniors. A 2005-2006-os szezont már az argentin kirakatcsapatban kezdte. Itt sem ment könnyen a góltermelés kezdetben - három gól 15 fellépés alatt. Hanem utána beindult nála a gólgyártás. 49 találatot szerzett 111 meccsen. A 2005-ös Apertura bajnokcsapatának tagja volt, mint ahogy többek között neki is köszönhetően győztek a Dél-Amerika-kupában, valamint a Recopa Sudamericana sorozatában. Utóbbit egy évvel később is megnyerték, mint ahogy 2006-ban az argentin bajnokság Clausurája is az övék lett - az ő góljai is vastagon benne voltak e sikerekben. A csúcsot klubszinten a Libertadores-kupa elhódítása jelentette tavaly. A válogatottban José Pekerman kapitánysága alatt mutatkozott be. 2005-ben egy Mexikó elleni barátságos meccsen kapott először lehetőséget. Egy évvel később a világbajnokságon is bemutatkozott: Elefántcsontpart 2-1-es legyőzésének volt részese. Igaz, akkor még nem szerezett gólt a válogatott mezében. Erre az idén június 15-ig kellett várnia: a világbajnoki selejtezősorozatban az Ecuador elleni mérkőzésén volt eredményes először világoskék-fehér mezben - Argentína ezzel mentett pontot és lett 1-
Visszatérve a 2006-os szezonra: akkor szerezte meg az Év dél-amerikai játékosa szavazáson a második helyet, valamint az ő góljainak is köszönhetően jutott a jokohamai klub Világkupán a döntőbe a Boca (amelyet aztán végül 4-2 arányban elveszített az AC Milánnal szemben).
A Bocában Juan Ramón Riquelmével és Martín „El Loco” Palermóval félelmetes hármast alkottak!
